24
JAN
2014

Bécsben jártak a miskolci szakkollégisták

becs_2becs_3

becs_4

Horváth Barbara írása

Már szeptemberben hallottuk fél füllel, hogy novemberben lehetőségünk lesz elutazni Bécsbe a szakkollégium szervezésében. Mindannyian izgatottak voltunk, mivel többségünk még nem járt ott, de igazából külföldön se nagyon. Az utat alaposan és gondosan megtervezték nekünk, mindenki kapott térképet, és egy lapot, amelyen telefonszámok sora halmozódott fel.
November 22-én, pénteken egy kicsivel később, mint hét órakor indultunk. Előző nap László Atya a lelkünkre kötötte, hogy reggel pontban hétkor indul a busz, aki nincs ott, azt ott hagyjuk, noha ő maga is késett egy-két percet. 
Induláskor egy picit zajos volt a busz, örültünk, hogy újra láthatjuk egymást, de egy kis idő elteltével el is csendesedett, mindenki álomba szenderedett, és így vágtunk neki a kb. 6 és fél órás útnak. Az utazás közben kétszer álltunk meg, a második megálló a „híres” Marché kút volt, amit Atya oly sokszor emlegetett nekünk. Egy kicsit utána néztünk, hogy mennyire híres, és valóban ez a benzinkút, 2009-ben Magyarország legjobb autópálya pihenője díjat is elnyerte. Már akkor tudtuk, hogy ez nem egy átlagos benzinkút lesz. Beljebb sétálva döbbentünk rá, hogy ez a kút, étterem is egyben. Igen ám, de méreg drága minden!
Ebédre értünk Bécsbe, miután bőségesen megebédeltünk, indultunk a Collegium Hungaricumba, ahol nagyon szívesen fogadtak bennünket. Ebben a kollégiumban magyar származású egyetemi hallgatók is élnek, akik Bécsben tanulnak és anyanyelvi szinten elsajátították a német nyelvet. Megtekintettük a kápolnát, ami egy elhagyatott raktár épület volt egykor és az Istentisztelet után, bekukkanthattunk a kollégisták szobáiba is. A szobák nagyon modernek voltak, a konyhák minden konyhai eszközzel fel voltak szerelve. Noha az a kollégium jobb volt, mint a miénk, próbáltunk pozitívan hozzáállni a dologhoz és megjegyeztük, hogy azért a mi tévénk sokkal nagyobb, mint az ottani. 
Miután elbúcsúztunk a kollégistáktól elmentünk a híres bécsi adventi vásárba, ami mindenkinek nagyon tetszett. A Rathausplatzon felállított csaknem 150 standnál forró ételek és italok gazdag választéka, kézműves termékek, karácsonyi dekoráció, ékszerek és játékok tömkelege várja a látogatókat. Mi is megkóstoltuk a forró puncsot és a finom pereceket, de nem felejtkeztünk el az otthoniakról sem, egy kis szuvenírt is vásároltunk.
Mikor végigjártuk a vásárt, elfoglaltuk a bécsi szálláshelyünket, kipakoltunk magy elmentünk vacsorázni, egy – a szálláshely közelében lévő- pizzázóba. Miután jóllaktunk, szabadprogram lett meghirdetve, és mindenki visszamehetett a szálláshelyre pihenni, vagy körülnézhettünk még a városban. Természetesen a többség a városnézést választotta. Este fáradtan bár, de élményekkel gazdagodva hajthattuk le fejünket.
Reggel miután megreggeliztünk, indultunk Schrönbrunnba busszal. A császári kastély gyönyörű kívül-belül, mindenki tetszését elnyerte. Megtekinthettük I. Ferenc József és Erzsébet császárné lakosztályait, melyek a nyugati szárny első emeletén találhatóak. A mesefilmbe illő báltermek, vagy a csodálatos park egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtottak nekünk. Személy szerint nekem ez a program tetszett a legjobban.
Ebéd után ismét városnézés volt a program, elmentünk a Stephansdom-ba vagy magyarul a Szent István-székesegyházba, ahol megtekinthettük az eredeti máriapócsi kegyképet, melyet még I. Lipót császár parancsára helyeztek el a székesegyházban. Miután elmondtunk egy imát, még flashmob-oztunk is a Stephansplatz-on rengeteg ember előtt, amit szintén mindannyian nagyon élveztünk.
Másnap reggel istentisztelettel kezdtük a napot, s amikor vége lett a misének, indultunk Albertinába, ahol Henri Matisse, francia festőművész kiállításában gyönyörködhettünk.
A kiállítás volt az utolsó program, s miután vége lett, indultunk is haza Miskolcra. Az úton egy kicsit fáradtak voltunk, de elmondhattuk magunkról, hogy olyan helyeken jártunk és olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyhez nem mindenkinek van lehetősége manapság.
Ezzel a gondolattal zárnám úti beszámolómat: “Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: “Köszönöm”, az is elegendő lenne.” Köszönjük!